Egyvilág

Egy könyv a világ működéséről és az ember életéről

 

Mi az, hogy Egyvilág?

(What is Egyvilág?)

Témák

Információk, kérések

Szponzorok, kiadók

Linkek

Jogi nyilatkozat

81. poszt – 2017.08.31.

Az aktuális téma
Téma Tartalom Megjegyzés

A piac alapjai

doc - pdf - kérdőív - fórum - email

A csere néhány tulajdonsága. Miért csereberélnek egymással az emberek: a komparatív előnyök elmélete. A piac jelentése és fajtái. Milyen tulajdonságai vannak az elméleti tökéletes piacnak? A piaci egyensúly, kereslet és kínálat, a termelői és fogyasztói többlet, valamint az egyensúlytalanság esetei. Hogyan keverednek a valóságban a kapitalista (piaci) és szocialista elemek? A játékelmélet mibenléte, a Fogolydilemma, a Közlegelő Tragédiája és a Nash-egyensúly. 15 oldal, 4000 szó. A piac a gazdaság alapvető intézménye, és magunk is sokféle piacon vagyunk jelen, például az árupiacon és a munkaerőpiacon. Ezért a piacot alaposan, több témán keresztül tárgyaljuk, melyeknek ez az első darabja. Jelen téma meglehetősen elméleti, igényli az odafigyelést – viszont segít módszeresebben szemlélni a bennünket a gyakorlatban is folyamatosan körülvevő gazdasági tevékenységet.
Ez egy független alkotás, amely megpróbál minél kiegyensúlyozottabb, objektívabb lenni, semmiféle érdeket nem szolgál. Ebből kifolyólag azonban nem is futtatja senki, nem ad pénzt senki reklámra. Ezért is fontos, hogy ha tetszik, segíts a hírének terjesztésében.
Üzenet

Tudjátok, van egy álmom…

 

De előbb:

 

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki kérésemnek eleget téve klikkelt egyet, hogy megtudjam, hányan és mennyire olvastok. A többieknek pedig remek hírem van: nem vagytok elkésve. Kattintsatok itt és most. (Aki már megtette, annak nem kell újra.)

 

Hány témát olvastál az eddigi 84-ből?

 

Az összeset vagy majdnem az összeset

Kb. a háromnegyedét (63 db)

Kb. a felét (42 db)

Kb. az egynegyedét (21 db)

Csak egyet vagy egy párat

Egyet sem

 

És a link az eredményekkel.

 

* * *

 

Na most, az álmom. Kezdjük egy picit messzebbről, megint politizálok egy kicsit.

 

Legutóbbi levelem óta volt ez a bizonyos sorosozós, „ne hagyjuk, hogy utoljára nevessen” kampány, előtte meg a nagyszerű „valaha volt legsikeresebb” nemzeti konzultáció eredményhirdetése. Nem bírom megállni, hogy ne írjak ezek kapcsán pár sort.

 

Szóval, először is, ahogy a nemzeti konzultáció eredményét tálalták. Nem tudom, mennyi embernek nem jön ez le kapásból, de biztos nem árt rávilágítani kicsit a módszerre. Amikor ugyanis azt mondják, 1,7 millió ember visszaküldte, azt természetesen azért mondják így, mert az 1,7 millió önmagában egy nem kicsi szám – arról azonban nem szól a fáma, hogy 6,3 millióan meg nem küldték vissza. (Vagy hogy 21% küldte vissza.) Na meg ahogy arcátlanul hozzáteszik, hogy „mi magyarok összefogunk, amikor kell”, meg hogy „ez volt a legsikeresebb konzultáció”, ami hát ugye… mit jelent. (Megjegyzem, szerintem éppen ezért ez volt az utolsó nemzeti konzultáció. Hiába, a csúcson kell abbahagyni… Egyébként általában, a politikán kívül is jó, ha odafigyelünk, hol, hogyan próbálnak manipulálni bennünket, hogyan tálalják nekünk a dolgokat. Lásd ehhez az interpretáció hatalmát a ‘Fogalmak, szimbólumok, jelentés’ témában.)

 

Na meg ez a borzasztó plakátkampány Soros ellen… Volt, aki antiszemitázott, de szerintem nem volt az, csak kell nekik egy mumus. (A kedvencem egyébként az volt, amikor válaszul a kormány bebizonyította, hogy pont hogy Soros az antiszemita. Merthogy segíti a muszlim migránsokat, akik meg zsidóellenesek, stb…) Szóval, hogy ezek tényleg úgy vannak vele, ahogy már az olimpiával kapcsolatban is megfigyelhettük, hogy megnyomnak egy gombot, itt van x milliárd forint, nyakon öntik belőle a népet plakáttal meg propagandával, az meg majd mindent bekajál… Nem hiszem, hogy a többségnél működik ez, de biztos vannak, akiknél igen. Közben meg nem tudok nem arra gondolni, hogy bárcsak lenne ezredennyi pénz erre a könyvre, mint az ilyen, elnézést, szemétségekre.

 

Szintén föl szokott vetődni bennem, hogy vajon azok, akiknek a saját szájukon keresztül megy a maszlag a médiában, a bemondók, riporterek, újságírók, szerkesztők, azok vajon mit gondolnak magukban, hogyan számolnak el magukkal? Mert ezek értelmes emberek, egészen biztosan felfogják, miket beszélnek, és sokan ott voltak régebben is, amikor még nem efféle szócsövek voltak. Na meg ezek az odaültetett, jól megválogatott, kinevelt, szakértőcskék, akik úgy szakértenek, ahogy kell… Jó, voltak ennél nagyságrendekkel romlottabb rezsimek is, és azok is mire nem találtak embert? Mi ez ahhoz képest? De akkor is… (Ehhez meg az ‘Önigazolás’ témát lásd.)

 

És az álmom? Hát hogy egyszer majd mindez másképp lesz.

 

Hogy egyszer majd végre nem korlátolt, hatalomleső, kapzsi alakok, nem demagógok, nem tehetségtelen megélhetési politikusok és pojácák vezetik majd a népet – egy kulturált, gondolkodó népet, aki nem állhatja a hamisságot, aki átlát a szitán, és akit nem is érdemes hülyének nézni.

 

És természetesen tisztelet a kivételnek. Azt mondjátok, hogy ez túl sok, hogy ez még odébb van? Nos, egyelőre még ez sajnos szerintem is sci-fi, (vagy inkább fantasy), de valahol el kell kezdeni…

 

Jó, tudom, a népnek két dolog kell: a kenyér (illetve a biztonság), meg a cirkusz. Ez pedig megvan, és ne is nagyon kapadozzunk, mert ha a Fidesz nem, akkor kicsoda, és akkor jönnek a migráncsok, meg a Soros-terv, meg ki nevet a végén. Sajnos, ahogy a múltkori írásomban kifejtettem, a szerencsétlen, tehetetlen baloldal miatt tényleg nincs épkézláb alternatíva – de attól még, hogy nincs jobb, az, ami van, nem lesz jobb, nem kell szeretni sem. És megint elmondom: ha a baloldal igazán akarná, le tudná váltani a kormányt. Ehhez az kellene, hogy az összes párt feloszoljon, és összeálljon egy nagy párttá. Ha pedig erre nem hajlandóak, az az jelenti, hogy számukra is van fontosabb a kormányváltásnál.

 

A fentieket nem kizárólag a kormányunkra értem tehát: egyfelől a baloldallal szemben is kritikus vagyok, másfelől meg nézzünk szét széles e világban… Gyerekes, komolyan mondom óvodába illő, ahogyan a politikusok, a népek civódnak, marakodnak, ahogy besértődnek, beszólogatnak egymásnak, hogy közben mindent csak maguknak akarnak, semmibe veszik mások igényeit – és a jövőt.

 

* * *

 

Na igen, a következő, amiről itt éles kanyarral szólni kívánok, az a jövő. Hogy tetszettek ezek a 40 fokok? Hm?

 

Képzelem. Pár éve, kb. a 37-edik születésnapomon azzal poénkodtam, hogy aznap épp 37 fok volt, és ha ez így megy tovább, meg fogunk sülni. Most, hogy szerencsésen 40 lettem, igaz, nem pont a jeles napon, de az időjárásnak sikerült tartania az ütemet. (Némi adalék a témában itt.) Hogy izzadunk, az egy dolog, de ahogy itt járom a határt a falu körül, a felperzselt a földek, a kiszáradó növények is, mondhatom, roppant szomorú látványt nyújtanak – és sajnos eléggé attól tartok, hogy ezek csak előképei egy sanyarú jövőnek. Nem tudom, hányótoknak nem fordul meg a fejében ilyenkor, hogy a világ szépen a vesztébe masírozik… – és teszi ezt annak ellenére, hogy tudjuk, mi folyik, és elvileg minden lehetőségünk megvolna rá, hogy változtassunk. Borzasztó.

 

Akkor miért nem tesszük? Hát ugye egyfelől a rendszer miatt, amelytől a munkát, a megélhetést kapjuk – ám egyúttal el is anyagiasít, minél nagyobb fogyasztásra, pazarlásra ösztönöz bennünket, belénk programozza, hogy az anyagiakban keressük a boldogságot, a sikert. Meg le is terhel bennünket: kinek is marad még energiája a sok gürizés után még a világgal is foglalkozni?

 

Másfelől meg persze, mire is mennénk egymagunk, csak magunkkal szúrnánk ki, meg egyébként is, utánunk az özönvíz… nem igaz? (Szó szerint.)

 

Akárhogy is, annyit mondhatok, hogy szánalmas és szégyenteljes az a felelőtlenség, ahogyan a világgal, a jövőnkkel bánunk, és sajnos meg is érdemli az emberiség, amit kapni készül. És különösen egy ilyen háttér előtt sírnivaló a politika állapota, ahogy az továbbra is ugyanazok körül a kicsinyes dolgok körül forog, ugyanazoktól a zsigeri ösztönöktől hajtva, ugyanolyan szűklátókörű módon, ahogy a kezdetektől mindig.

 

Szoktam mondani, hogy ez a jelen kor egy félbarbár állapot. Több szempontból is: kezdve azzal, ahogyan a világgal bánunk, ahogyan feléljük a jövőnket, ahogyan a politika működik és hogy lényegében csak sodródunk; azon keresztül, amit az állatokkal teszünk, hogy ipari méretekben öljük az érző lényeket a hasunkért; egészen az ősi, állati ösztönök hatalmáig továbbra is az embereken. A kérdés az, hogy merre vezet az út tovább: fölfelé – vagy vissza a sötétségbe…

 

Lassan a könyv felé éve az irányt, mindkét fejtegetett problémának, a politikai és egyébirányú manipulációnak, valamint a világ bajainak is alapvetően az emberek fejében lehetne elejét venni. Egy gondolkodó embert ugyanis nem lehet az orránál fogva vezetni, másfelől pedig a nagyobb felelősségteljességet is ott lehet megalapozni. Ott dől el ugyanis, hogy kell-e mindig újabb mobiltelefon, nagyobb autó, a százegyedik cipő, és hogy tudunk-e jót nyaralni anélkül is, hogy a fél világot át kellene repülni érte. (Mindez lehet, hogy nem hangzik túl kecsegtetően, de aki nem kíváncsi a szomorú igazságra, az nézze az M1-et.) Meg az is ott dől el, hogy milyen politikusokat választunk, azok mire törekszenek.

 

Ez a könyv pedig egyfelől próbál kiokosítani, adni egy minél objektívabb képet a világról, ami ahhoz legalábbis elég, hogy ne vegyünk be mindent, amit meg akarnak etetni velünk. Másrészt megpróbál majd utat mutatni azzal kapcsolatban is, hogy hogyan lehet kevesebbel is boldognak lenni. (Lásd majd ehhez különösen a ‘Boldogság forrásai’ témát, illetve, ha már ott jártok a ‘Globális problémákat’ se hagyjátok ki.) Meg hát lesznek ugye egyéb előnyei is, mint biztos ecseteltem már.

 

* * *

 

Na akkor nézzük végre, miből élünk. (Ja tényleg, nem is… ;) Tudjátok, a reklámot és a szponzort küldjétek, küldjétek!)

 

A mostani téma a piacról szól – ami egy figyelemreméltó és több szempontból igencsak fontos intézmény: erre épül a gazdaság, ma még inkább, mint korábban bármikor, és szereplői vagyunk neki magunk is: úgy is, mint vásárlók, de úgy is mint eladók, legyünk akár vállalkozók, akár alkalmazottak, akik a munkaerejüket igyekeznek minél jobb áron áruba bocsátani. Egyszersmind a piac igen hatékony termelést tesz lehetővé, jól kihasználja az erőforrásokat, ösztönzi az embereket a teljesítményre, neki köszönhető a jelenlegi árubőség, ráadásul igen egyszerű a szerkezete. Ugyanakkor a hibái is megvannak bőven, a világ számos súlyos problémájáért is nagyrészt a piac a felelős, a társadalmi egyenlőtlenségektől a kimerülő nyersanyagkészletekig és a globális felmelegedésig, mint fentebb utaltam rá. Ezért fogjuk ebben és a következő néhány témában alaposan megvizsgálni a piacot.

 

Közülük ez a mostani a legelméletibb, a piac mibenlétét, elméletét, alapvető jellemzőit, mutatja be. (A következőkben pedig a piac előnyeit és hátrányait fogjuk részletesebben szemügyre venni.) A laikusoknak vélhetőleg eléggé meg kell dolgozniuk vele – azonban mivel a piac ennyire alapvető a saját boldogulásunk és a rendszer működése szempontjából is, szerintem nem árt megpróbálkozni vele, legalább a nagybetűkkel, stb… A tartalomból:

 

A csere. (Illetve vele kapcsolatban a nyereség és az áldozat változó aránya: hogy ugyanis van, akinek csak keveset kell adnia, feláldoznia ahhoz, hogy sokat kapjon cserébe, stb…)

 

Komparatív előnyök. (A cserében érintett felek eltérő adottságai, mondjuk hogy az egyik ország tejet, a másik meg kenyeret tud olcsóbban termelni, illetve hogy a cserének – és a szakosodásnak – általában akkor is van értelme, amikor az egyik fél mindent drágábban tud csak megtermelni a másiknál.)

 

A piac jelentése. (Különféle piacok, pl. árupiac, munkaerőpiac; A piaci és az azon kívüli csere.)

 

Az elméleti tökéletes piac jellemzői. (Pl. a racionális és önző piaci szereplők, vagy hogy csak kicsi és független szereplők vannak, stb… Mennyire felelnek meg a valóságban létező piacok ennek az elméleti képnek?)

 

A piaci egyensúly. (A híres X alakú kereslet-kínálat grafikon; A piaci ár és az egyensúlyi mennyiség; Egyensúlytalanság: túlkínálat és hiány; Az úgynevezett fogyasztói és termelői többlet)

 

A különféle gazdasági mechanizmusok keveredése a létező rendszerekben. (Különösen a piaci, kapitalista – és a szocialista elemeké)

 

Játékelmélet. (Amikor – a piaccal ellentétben – az egyes szereplők döntései hatással vannak a többi szereplő lehetőségeire, döntéseire; A Fogolydilemma, a Közlegelő Tragédiája és a Nash-egyensúly)

 

Mára ennyi. Köszi.

Hírlevél   •   egyvilag@gmail.com   (Szalay Miklós)   •  
  •   Letöltések: 80.000+   •   Látogatások: