Egyvilág

Egy könyv a világ működéséről és az ember életéről

 

Mi az, hogy Egyvilág?

(What is Egyvilág?)

Témák

Információk, kérések

Szponzorok, kiadók

Linkek

Jogi nyilatkozat

82. poszt – 2017.10.26.

Az aktuális téma
Téma Tartalom Megjegyzés

A piac előnyei

doc - pdf - kérdőív - fórum - email

Milyen előnyei vannak a piacnak? Hatékonyság, ösztönzés, a piac pártatlansága és demokratikussága, a piaci szerkezet egyszerűsége és gyakorlatiassága, a decentralizáltság előnyei, a piac rugalmassága, az árak alacsonyan tartása, innováció, a korrupció csökkentse, stb… 11 oldal, 3400 szó. Javarészt jól érthető téma, bár az elején van benne némi elméleti fejtegetés. A fő pontokat, vagyis gyakorlatilag az előnyök felsorolását, mindenképp érdemes áttekinteni benne – már csak azért is, mert sokan élünk piaci körülmények között, és objektív ítéletet csak az előnyeinek, (valamint a következő két témában leírt hátrányainak) ismeretében tudunk hozni róla.
A majdani olvasókkal, a többi véleményezővel és velem is jót teszel, ha elküldöd a véleményed, nem utolsósorban pedig neked is hasznos, mivel azzal újra végiggondolod az olvasottakat, reflektálsz rájuk, miáltal jobban összeáll a fejedben a kép, és tartósabban megmarad.
Üzenet

Megint lesz találkozó, lehet jönni beszélgetni. Akit érdekel, szóljon, az időpontot majd egyeztetjük. Kicsit lehet, hogy még odébb lesz, de mindenképp az idén. A helyszín a szokásos: Pest, Soros-egyetem, a téma pedig kötetlen, a könyvről, a világról, a politikáról, bármiről értekezhetünk, amiről szeretnétek. Jelentkezzetek, ameddig még ingyen van! (A legutóbbin megjelentek száma már veszélyesen megközelítette a hihetetlen négyet – úgyhogy, vigyázzatok, aki kimarad, lemarad. ;)

 

Na aztán, a toborzás. Lassan el kell ismernem, hogy, én egyedül kevés vagyok ehhez az egészhez. Nem a könyvvel van gond, azzal elboldogulok, ahogy eddig – a reklámozást, népszerűsítést illetően viszont nagyon jól jönne, ha volna segítségem. El is határoztam hát, hogy kinyújtom a kezem felétek, hogy ha látjátok a projektben a fantáziát, és volna kedvetek ezt-azt meg is tenni is érte, akkor gyertek, csináljuk együtt.

 

Miről volna szó? Természetesen nem kell itt teljes állásra gondolni, ha heti egy-két órát rá tudtok szánni, az már jó, és csak olyat csináltok, amit szeretnétek, amit vállaltok. Első körben úgy gondoltam, hogy nem találnánk fel a spanyol viaszt, létrehoznánk egy Facebook-csoportot, melyben érdekes dolgokat mutatnánk egymásnak, jóval könnyedebb stílusban, mint a könyv, lehetne kommentelni, kicsit beszélgetni egymással. Ez összefogná az érdeklődőket, remélhetőleg újakat is szerezne, illetve tudnánk kicsit ajánlgatni a könyvet, annak megfelelő témáit – persze csak finoman. Egyelőre tehát ebbe kellene majd posztolgatni, lefordítani, ha valami idegen nyelvűt találunk , moderálgatni, válaszolgatni a közönségnek, hasonlók. Később meg majd meglátjuk, lehetne például kutatgatni is, segíteni megválaszolni a könyvben most még nyitva hagyott kérdéseket.

 

Most egyelőre azt kérem, hogy akinek volna kedve beszállni, jelezzen. (egyvilag@gmail.com) A többit megbeszéljük.

 

(Pénz, az ugye sajnos nincs a dologban (nekem se, mint tudjátok), de egyrészt nektek már biztos nem kell bemutatnom, hogy mennyire nagyszerű és egyedülálló ez az egész, másrészt reményeim szerint ez a csoport önmagában is izgató lesz, valamint végül, de nem utolsósorban, természetesen a megfelelő köszönetnyilvánítás sem fog elmaradni.)

 

Az említett Facebook-csoport egyébként nyílt lesz, más is beléphet majd, nemcsak a most jelentkezők, mindenki posztolhat is bele, így azok is hozzátehetnek majd, akik most nem akarják túlvállalni magukat, csak hébe-hóba mutatnának nekünk valamit. (A legszuperebb mellesleg az volna, ha akadna valahonnan egy lelkes menedzser, aki egyszemélyben összefogná a könyv promotálását helyettem – de erről egyelőre álmodni sem merek.)

 

Pár gondolat ezek kapcsán. Biztos nem tőlem halljátok először, de örök tanulság, hogy nem elég valamit megcsinálni, tudni kell azt eladni is. (Pont most írtam egyébként a marketing hatalmáról.) Igaz ez a különböző termékekre – de az eszmékre, mozgalmakra is. Könnyen lehet például, hogy Jézusról se tudna ma senki, az egész kereszténységből sem lett volna semmi, ha nem lettek volna az apostolok, különösen Pál, akik aztán befuttaták a tant. Az alkotó mellett tehát cseppet sem lebecsülendő szerep az ügynöké, a közvetítőé, aki terjeszti, megismerteti az eszmét az emberekkel.

 

Másfelől, ahogy elnézem ezt a világot, mára az idealizmus eléggé kikopott belőle. Az emberek eléggé elvannak a rendszerben, nem is nagyon igyekeznek változtatni rajta, eltűntek a hippik, kiöregedett a nagy generáció, és a fiatalok sem lázadnak már. Általában véve lelkesedni sem igazán van már miért ebben az eléggé kedvetlen világban: az ideológiák megbuktak, a szabadság (többé-kevésbé) adott, a felfedezhető dolgok elfogytak, a nagyja legalábbis, de még a művészet sem igazán tud már újat mutatni. Hol vannak az eredeti, jó filmek, a szívből jövő zenék, hol a szerelem, hol a remény egy jobb világra? Miért lelkesedjen manapság az ember? A legújabb iPhone-ért? Hogy ne főjünk meg 100 év múlva? Általában véve sajnos meglehetősen lélektelen egy kor ez.

 

Pedig az igény azért szerintem sokakban megvan a lelkesedésre, hogy tanúi, részesei lehessenek valami nagynak és magasztosnak, hogy ne csak a pénz (egyre nehezebb) megkereséséről és elköltéséről szóljon az életük, ne csak az előre megírt szerepeket kelljen előadniuk bölcsőtől a sírig. Elég baj, hogy ezt az élményt nehezen találják meg manapság, és még nagyobb, hogy vannak, akik nagyrészt emiatt, idealizmusból mennek el terroristának, és hasonló baromságok.

 

Ezért is merem remélni, hogy most, hogy itt van ez a jól megalapozott, értelmes és humánus könyv, melyben egyszersmind a szükséges gyakorlatiasság is megvan, valamint legalábbis az esélye annak, hogy alakítson az embereken, jobbá tegye a világot, (szerintem, de hát mondjátok, hogy nem így van) – most tehát, hogy itt ez a lehetőség, remélem, hogy lesznek köztetek, akik segítenek előmozdítani az ügyet. Lehet, hogy mondtam már, de énnékem különösebb kétségem nincs afelől, hogy ebből világszám lehet. Az kell hozzá, hogy az emberek megálljanak, kellően odafigyeljenek, egyáltalán felfogják, hogy mi ez az egész, mi lehet belőle, és elgondolkozzanak a benne foglaltakon. Való igaz, ezt nem könnyű elérni – vannak azonban jelek, hogy nem lehetetlen (pl. a letöltések száma, mely éppen most érte el a 85.000-et), és az is biztos, hogy együtt lényegesen többre leszünk képesek, mint én egy szál magamban.

 

Szóval, ha van kedvetek kicsit nagyban gondolkozni, távolabbra tekinteni, szeretnétek a mindennapok szekerének tolásán túl is tenni valamit a világért, akkor gyertek velem, és csináljunk valami nagyot!

 

* * *

 

Kiváló. Nahát, akkor a könyv magasztos céljaival szemben, nézzük, mi a helyzet itt és most, a siralom völgyében. Mondjátok, mit szóltok, hogy püff neki, máris kiderült, hogy tévedtem. Mármint, hogy máris itt van a legújabb nemzeti konzultáció, én meg a múltkor azt mondtam, hogy nem lesz több. Hm?

 

Így vagy úgy, továbbra sem igazán értem, hogy mi ebben a jó. Mármint, hogy nekik mi a jó benne, azt sem: lesz megint 20%, aki visszaküldi, ennyivel azonban nem lehet érvelni, akkor sem, ha azok persze 99,96 %-ban aláírják, hogy nem akarnak naponta müezzinre ébredni. (Természetesen igazuk van, én sem akarok, senki sem akar – pont ezért kár is megkérdezni.) De megmondom én, hogy miért csinálják mégis. Leginkább szerintem azért, mert nem a saját pénzükből fizetik, így aztán semmi nem drága. (No meg persze a klientúra, a baráti médiacégek, stb… ezzel sem fognak rosszul járni.) Egyébként meg max annyi, hogy azok, akik eddig is elkötelezettek voltak, talán még egy fokkal elkötelezettebbek lesznek – bár van egy olyan érzésem, hogy közülük sem mindenki tudja már teljesen komolyan venni ezt az egészet. (Remélem.)

 

Na meg még egy, amit nem árt lazán magunk elé képzelni. Azt, ahogy ezek ülnek egy szobában a tanácsadókkal, és találgatják, hogy mi is volna a legjobb stratégia, hogyan lehetne meg megint a kétharmad, hogy aztán tényleg semmi miatt ne kelljen zavartatni magukat. Mivel lehet megfogni a népet? A migránsokkal? Ó, az jó lesz, tök jó, hogy megjöttek. Nem rossz, nem rossz, de jó volna még egy Hókuszpók akivel lehet a törpöket ijesztgetni – de ki legyen az? Ja, hát persze, a Soros! Közben meg imádkoznak, nehogy véletlen idő előtt jobblétre szenderüljön az öreg, mert kit raknak akkor majd a plakátra vigyorogni…

 

És ne feledjétek, ahogy azt anno leírtam, én elismerem azt is, amit jól csináltak. Elismerem továbbá, hogy a migránshelyzet egy valódi probléma, amit szerintem is kellő határozottsággal kell kezelni, és megértem az emberek félelmeit, a biztonság utáni vágyukat. Amit viszont nem tudok megérteni, az az, hogy miért nem lehet kicsinyesség és gazemberkedés nélkül tenni a dolgukat. Jó, persze, aki szereti a kolbászt meg a politikát, az ne nézze meg, hogyan készülnek – de ami itt folyik, az azért túlmegy az elvtelenségnek azon a szintjén, amitől, ha rossz szájízzel is, de el lehet tekinteni egy normális országban. Meg, hát igen, közmondásos, hogy a politika, a hatalom meg a pénz sajnos eleve nem a dzsentlemenek krémjét vonzza, vagy ha eleve még nem is a legégetnivalóbbak, akkor hamarosan megrontja őket.

 

Egyébként, hogy még mondjak valamit, nem a nemzeti konzultáció volt az első, és vélhetőleg nem is az utolsó, amiben tévedtem. Merthogy ott volt például a híres 5 pengés borotva esete is, amin vesztettem egy fél liter kakaót, azzal, hogy fogadtam, hogy 3 lesz a maximum. És nem! Lásd továbbá az egész könyv koncepcióját, hogy az is ki van rakva, hogy mindenki elmondhassa, hol gondolom rosszul. Tévedni ugyanis emberi dolog, én is igyekszem nem szégyellni, és tanulni belőle. (Rögtön itt is az egyik tanulság, hogy ugye, már ami a nemzi konzit, meg a borotvát is illeti, sosem érdemes alábecsülni az emberi hülyeséget…)

 

Megjegyzem olyan is van azért, amiben nyerésre állok, mondjuk hogy az összes főbb zenei műfajt felfedezték már – kb. 1996 óta ugyanis, amikor erre ráéreztem, tényleg nem lett újabb. (Annyira új mint mondjuk ahogy a jazz, a rock meg a techno különböznek egymástól.) Meg önvezető autó sem lesz szerintem, egyhamar legalábbis. Hogy miért, azt összefoglaltam egy kisebb írásban, amivel meg szoktam kínálni a témába vágó cikkeket. Ha érdekel valakit, szóljon, szívesen elküldöm.

 

* * *

 

Nem, nincs még vége. Volt ez a felmérésem a múltkor, meg már előtte is az olvasottságról, biztos emlékeztek. No hát, a művészet határtalan, az emberi lélek pedig kifürkészhetetlen, így aztán sok minden meg tudja ihletni – például az is, amikor egy hét múlva is még csak kb. 10 visszajelzés érkezett. (Mostanra már azért van egy értékelhetőbb mennyiség, nyilván azért is, mert másodjára már a levél elejébe tettem a kérdést.) Akárhogy is azonban, már csak az alkotás irodalomtörténeti jelentősége miatt is érdemes itt megjeleníteni a következőt:

 

Kifogás Blues

 

Természetesen senki ne vegye magára, mondom, az én hibám is volt, hogy először eldugtam a kérdést – viszont egészen bizonyos vagyok benne, hogy mindannyian találkoztatok már mások kifogásaival, így aztán megérint benneteket a mű által közvetített melankólia. ;)

 

És na jó, nem bánom, itt van harmadszor is, és utoljára, hátha valakit ez hatott meg. (Aki már régebben kattintott, annak nem kell újra.)

 

Hány témát olvastál az eddigi 84-ből?

 

Az összeset vagy majdnem az összeset

Kb. a háromnegyedét (63 db)

Kb. a felét (42 db)

Kb. az egynegyedét (21 db)

Csak egyet vagy egy párat

Egyet sem

 

Tessék továbbá a link az eredményekkel.

 

Egy kisebb sztori idevágólag, hogy ahogy nézem a beérkező válaszokat, látom, hogy valaki végignyomkodta mind a hatfélét. Aztán megint és megint. Mondom, ki lehet vajon az a szellemi kihívásokkal küszködő kiskorú, akinek nincs jobb dolga. Aztán jöttem rá, hogy ezek valószínűleg internetes keresőrobotok, amik minden linket végigkövetnek a weblapokon. Ezeket aztán kioperáltam az eredményből.

 

Mellesleg, ennek kapcsán is mondták nekem, hogy lehet, hogy nem kellene kiraknom az eredményt a kirakatba, mert még így sem nevezhető egy népmozgalomnak. Ezzel is hasonlóan vagyok azonban, mint a tévedéssel: eléggé unom már ennek a világnak minden álságát, úgyhogy ott van, annyi, amennyi.

 

Bár, szó mi szó, van azért ebben valami: ami a könyv befuttatását illeti, helyenként biztosan rákényszerülök bizonyos csavarokra. Ebben a, tényleg, elképesztő tülekedésben ugyanis, ami manapság az emberek figyelméért folyik, nemigen van más választása annak, aki szeretné, hogy észrevegyék. Egy ilyen szürke, nehezen emészthető könyvnek meg aztán pláne nehéz dolga van a mai világ színes-szagos-csilivili áradatával szemben. Főleg, ha pénz sincs megvenni a reklámot.

 

No meg „az áru” tartalma sem könnyít meg a helyzetet: egyrészt, mert ebben itt semmi más nincs csak a puszta valóság, mely sokak számára kényelmetlen, gyakran nem is valami szenzációs, eleve nem feltétlenül vonzó tehát; nem is beszélve arról, hogy amennyire csak lehet, kiegyensúlyozott, pártatlan, nem szolgál semmilyen érdeket sem – ezért nem számíthat támogatásra a politikai huzakodásban elmerült, érdekvezérelt csoportoktól, egyik oldalról sem.

 

Szóval nem könnyű, kell bizonyos kreativitás meg rámenősség, hogy ilyen körülmények között se vesszen el. Mindenesetre, ha helyenként trükköznöm is kell, csak annyira, amennyire muszáj, és azt sem jókedvemben. Egyvalamit viszont szentül meg tudok ígérni: azt, hogy a könyvet magát, a benne foglaltakat illetően semminemű kompromisszumot nem kötök, ott csak az számít, hogy minél igazabb, őszintébb, jobb legyen.

 

* * *

 

Vége van már? Neeeeeeeem! :) Sőt, most jön még csak a lényeg, vagyis, a piac előnyei:

 

Túl sok visszajelzés nem jött ugyan az előzőre, de volt egy-kettő, ami arra utalt, hogy jó, jó ez, csak minek. Figyeljetek ide, való igaz, hogy ezek itt most szöszölősebbek, mint a korábbiak, a múltkor ecseteltem is már, hogy a gazdasági fejezet miért részletesebb, meg azt is, hogy a piaccal miért foglalkozom kiemelten: azért, mert a mai világ nagymértékben a piacra épül, és a problémák tetemes része is őrá vezethető vissza. Ezzel együtt természetesen megértem azokat, akiknek nincs igényük ennyire elmélyedni, nekik azt tudom tanácsolni, hogy hagyják ki bátran az apróbetűket: kimondottan oda szoktam figyelni rá, hogy a szöveg így is érthető legyen, direkt azért írom különböző betűkkel, hogy akit csak a lényeg érdekel, gyorsabban tudjon haladni. Megnézhetitek továbbá  a belső tartalomjegyzéket, az alapján is tudtok szelektálni; meg hát, ha teljen hidegen hagy valakit az adott téma, természetesen attól sem dől össze a világ, ha az egészet kihagyja.

 

Nézzük is végre, miről marad le, aki így dönt. A piac előnyei tehát:

 

● A piac hatékonysága

   ○ Az úgynevezett allokációs, termelési és technikai hatékonyság

 

Ösztönzés a piacon

   ○ Elsősorban a teljesítményre ösztönzés, merthogy aki nem igyekszik, az alulmarad  a versenyben

   ○ Továbbá a magánkezdeményezésnek, a képességek fejlesztésének ösztönzése, stb…

   ○ Hogy mindez serkenti a gazdaságot.

 

A piac pártatlansága és demokratikussága

   ○ Vagyis, hogy minden vevő ugyanannyiért kapja meg az árut, minden eladó ugyanannyit kap érte;

   ○ Az igényeket és a lehetőségeket automatikusan és hatékonyan összesíti és egyezteti a rendszer. (Bár, ugye, az emberek „nem fejenként, hanem forintonként szavaznak”.)

   ○ A piac kompatibilitása a demokráciával.

 

● A piaci szerkezet előnyei

   ○ Egyszerűség

   ○ Decentralizáltság és önszerveződés

   ○ Rugalmasság, gyors alkalmazkodás

 

A piaci ár, mely egy adatba sűrít megannyi tényezőt – így a piaci szereplőknek elég ezt az egyet figyelniük a döntésük meghozásához.

 

● A hiány és a túlkínálat kiküszöbölése

 

● Egyebek, pl.:

   ○ A piac alacsonyan tartja az árakat és a profitot.

   ○ Anyagi bőség, széles választék

   ○ Tisztább gazdaság, alacsonyabb korrupció

 

* * *

 

Tényleg köszi mindenkinek, aki végigolvasta ezt a levelet. Remélem, hogy az ennek során elszenvedett műfajparádé: az ódától kezdve a politikai pamfleten keresztül, a tőrölmetszett bukolikus elégiáig és a pontokba szedett tudományos értekezésig kellően kárpótolt benneteket a reá szánt időtökért.

 

És ne feledjétek: hív a vasút, vár a MÁV, gyertek, ugorjatok fel a vonatra, és izzítsuk be a kazánt!

Hírlevél   •   egyvilag@gmail.com   (Szalay Miklós)   •  
  •   Letöltések: 85.000+   •   Látogatások: