Egyvilág

Itt a honlapon tehát a hírlevélnek egy bővebb változata olvasható.

MIÉRT JÓ EZ, ÉS MIÉRT MÁS?

Mármint az Egyvilág könyv és a hírlevél.

● Mert én nem akarok tőletek semmit.

Sem a pénzeteket, sem a szavazatotokat.

Többnyire, akik megtalálnak benneteket, elárasztanak a reklámjaikkal, a szenzációikkal, a propagandájukkal, azok mind valami mást akarnak valójában, pénzt, szavazatokat. A legtöbb embert ezek mozgatják, közvetlenül vagy közvetve. Nekem meg a hobbim ez könyv és a többi, mindjárt kifejtem.

● Tőlem úgy halljátok a dolgokat, ahogy vannak.

Ahogy a legjobb tudomásom szerint vannak, legalábbis. Rendben, de másoktól miért nem? Több okból sem:

   ○ Mert akarnak tőletek valamit.

Ezért egyrészt azt mondják, amit hallani akartok, hogy szeressétek őket – másrészt meg azt, amitől azt csináljátok, amit ők akarnak: megveszitek a portékájukat, rájuk szavaztok, adakoztok nekik, és így tovább. Majdnem mindenki akar tőletek valamit, valami olyat, ami nem a ti javatokat szolgálja.

   ○ Mert nem mernek beszélni.

Aki igazán érvényesülni akar ebben a világban, annak el kell adnia magát egyik vagy a másik oldalnak – utána meg vigyázni a szájára, ha meg akarja tartani a pozícióját. Különös tekintettel az okos emberekre, akik jól el tudják adni magukat – pedig ők, egy részük, lehetnének azok, akik feltárhatnák a valóságot, jobbá tehetnék a világot. Ehelyett többnyire a pénz szolgálatába állnak.

   ○ Mert maguk is tévedésben vannak.

És nemcsak az egyszerűbb emberek ám. Az úgynevezett okosak közül is sokan képesek hinni egészen elszállt dolgokban. Okosságból is többféle van ugyanis, sem az intelligencia, sem a nagy tudás nem garancia a bölcsességre.

Tévedhetetlen nyilván én sem vagyok, engem is meg kell ítéljetek, mennyire hisztek nekem.

   ○ Mert lenyelte őket a rendszer.

Még ha valaki nem is adta el magát az érdekcsoportoknak, és jól látja a valóságot, többnyire az is annyira el van foglalva a munkájával, az életével, hogy nincs ideje mások felvilágosításával bíbelődni. Helyette kis pénzt keres sok munkával, meg eltemeti az élete, az ügyes-bajos gondjai.

Nem mellesleg a fogadói oldalon is sokakat lenyelt a rendszer, a legtöbb embernek se ideje, se energiája nincs kitekinteni abból a meglehetősen szűk dobozból, amelyben az élete zajlik. Ezért sem könnyű terjeszteni a tudást.

Én voltam olyan szerencsés, hogy ezeket elég jól el tudtam kerülni. Ezért tudom úgy mondani a dolgokat, ahogy vannak.

Az, hogy úgy halljátok a dolgokat, ahogy vannak, azt is jelenti, hogy nem feltétlen fog mindig tetszeni, amit mondok. Mert az igazság nem mindig szép, nem is mindenki akar tudni róla. Biztos emlékeztek a Mátrixra.

Na most, olyanokat nyilván máshol is találtok, akik olyanokat mondanak, amik nem tetszenek. A különbség az, hogy ők az ellentábor, akik mindig, reflexből ellentmondanak – én meg olyanokat is mondok, amik tetszenek. Mert ilyen a valóság: nem fehér és fekete, mindennek megvan a jó és rossz oldala. A kérdés az, hogy akarjátok-e úgy látni a dolgokat, ahogy vannak.

Miért érdemes még úgy látni őket? Nemcsak magáért az igazságért – hanem a realitásérzékért is, mely által nehezebb lesz megtéveszteni, becsapni benneteket, amit ipari méretekben művelnek manapság.

● Az árkok betemetése, az emberek közelebb hozása egymáshoz

Biztosan ti is érezitek, hogy megnőttek a feszültségek az emberek között, itthon és a világban. Talán egyetértünk, hogy ez nem jól van így. Ezen is próbálok segíteni:

   ○ Egymás jobb megértésén keresztül

Mert, ha a világot jobban értjük, akkor a többi embert is jobban értjük. (Meg magunkat is.)

   ○ A racionális gondolkodás és a kulturált párbeszéd elősegítésével

Vannak nálam különböző lehetőségek az egymással való eszmecserére is. Szeretném, ha megtanulnánk meghallgatni egymást, és kulturáltan megbeszélni azt is, amiben nem értünk egyet.

   ○ A valóság tőlem telő minél objektívebb bemutatásával

Mert, ha mindannyian közelebb kerülünk a valósághoz, egy közös világképhez, ezáltal egymáshoz is közelebb kerülünk.

Egyebek mellett az Orbán-rendszeres kérdőíven is láthattátok, hogy pro és kontra is lehetett pontozni, és hogy ott voltak azok az ügyek is, amelyeket a javukra, és azok is, amelyeket a terhükre szoktak írni. Fontos volna látnunk a dolgok mindkét oldalát általában is. Ezt sem sokan erőltetik, a legtöbben az egyik vagy a másik oldal szerelmesei vagy ügynökei.

Ami azonban nem jelenti azt, hogy pont középen kellene állni. Vagy, hogy nem lehetne elítélni azt, aki megérdemli. Nem erről van szó. Hanem arról, hogy nem mínusz 100 pontot adunk neki csípőből, csak mínusz 80-at. Én sem állok pont középen, tőlem mínusz 18-at kaptak. És ha a másik oldal is elmozdul a plusz 100-tól, ezzel is közelebb kerültünk egymáshoz.

Mert ez volna az egyik nagy titka egy boldogabb világnak: nem az, hogy egyformává válunk, nem az, hogy összeborulunk. Hanem az, hogy meghallgatjuk, és egy kicsit megpróbáljuk megérteni egymást, és hogy ennek révén, a nagy dolgokban, nagyjából, nagyjából egy irányba tudjunk evezni. Enélkül viszály van, széthúzás van, az energia nagy része egymás ellenében van elfüstölve a semmiért. Ezért vagyunk képtelenek arra is, hogy megoldjuk a széleskörű együttműködést kívánó problémákat, a klímaváltozástól a nemzetközi tőke megzabolázásáig.

● Nem kell velem egyetérteni.

Hiszen én is óhatatlanul egy bizonyos helyzetből szemlélem a világot, nekem is van egy bizonyos személyiségem, és korlátaim, úgyhogy bármennyire is törekszem az objektivitásra, nyilván én is a szubjektívből indulok.

Benne ragadni viszont nem szeretnék, ezért is mondjátok meg nyugodtan mindig, ha valamit másképp láttok. Azt nem ígérem, hogy azonnal meg leszek győzve, de igyekszek mindent nyitottan fogadni. (Ezt javaslom nektek is.) Továbbá mindig biztosítom a fórumot is, ahol megtehetitek a megjegyzéseiteket, minden írásomat lehet pontozni, kommentálni, ezt is.

S hogy remélhetőleg miért nem reménytelen a részemről a nyitottság? Mert a fő célom:

● Megismerni és megismertetni a világot, rendet rakni benne, ahogy lehet.

Ami nem megy másképp, mint ha az ember kész elfogadni azt is, amikor kiderül, hogy valami nem úgy van, ahogy addig gondolta.

És ez a válasz arra is, hogy akkor miért csinálom, ha nem a pénzért. Hobbiból, bármilyen hihetetlen is. Azért, mert szeretek tudni, szeretek tanítani, és rendet rakni a rendetlenségben. Abban a szerencsés helyzetben vagyok ugyanis, hogy nem függök senkitől, nincsenek megbízóim, akiknek az érdekeit képviselnem, a nézeteit terjesztenem kellene. Valamint, nem utolsósorban, hogy a pénz sem érdekel különösebben: nyilván, amennyire szükség van, annyira szükség van – de, hogy több minek olyan nagyon, azt másokban sem teljesen értem…

Közben meg van ez a hobbim, hogy feltárjam a világot, alkossak, és amennyit tudok, javítsak rajta. Rá is fér, azt hiszem. És bármilyen elcsépelt is, a világ sorsa mindenekelőtt azon múlik, hogy mi van az emberek fejében. A vezetőkében, akiknek elsősorban szükségük volna egy objektív, átfogó világszemléletre – meg arra, hogy a nép érdekében vezessenek. És a nép fejében, hogy ha mégis önös célok mentén, rosszul vezetik őket, akkor észrevegyék azt. Hogy ésszel éljék a saját életüket. Hogy hajlandóak legyenek meghallgatni a másikat, méltányosan bánni azzal, aki megérdemli. Hogy aztán nagyjából egy irányba tudjunk evezni, ne csak ész nélkül, felelőtlenül sodródjunk a sors tengerén, ahogy jelenleg teszi az emberiség. Mindez csak rajtunk múlik, azon, hogy hogy gondolkozunk.

● Érthetőség

Én nem az iskolát akarom újra kijáratni veletek. Ahogy van, az oktatás nem csak a tudás átadását, a világ széleskörű megismerését szolgálja: utóbbit csak egy bizonyos szintig, utána már szakembereket képez. Azon kívül hazafiakat képez. Továbbá gyakran elég gyengén is tanítanak.

Itt a világ és az élet valóban fontos dolgairól lesz szó: a hírlevélben közéletről, a könyvben meg mindarról, amit egy embernek tudnia érdemes, hogy átlássa a világot, és el tudjon igazodni az életben. Összességében ez sem kevés, nem fogja mindenki kívülről fújni – viszont a könyv úgy van megírva, hogy még ezen belül is ki vannak emelve a legfontosabb tudnivalók, ki lehet hagyni például az apró betűket. A cél az, hogy mindenki a maga szintjén egy lépéssel előrébb jusson. Így biztosak lehettek benne, hogy legalább a legfontosabb tanulságok mellett nem mentek el örökre.

Ezért is igyekszem mindig érthetően fogalmazni és nem mellébeszélni. A hírlevében különösen törekszem világosságra és tömörségre – de tudjátok majd, hogy nem annyi az egész, van egy részletesebb, alaposabban megindokolt változat is a honlapon. A könyv óhatatlanul szárazabb, de a lehető legérthetőbb, és abban is úgy és annyi szeretne benne lenni, amennyi szükséges egy reális világképhez, a világ átfogó megértéséhez. Annál azonban nem is kevesebb, mert a realitásból nem szeretnék engedi, akkor sem, ha valamennyire meg kell dolgozni a befogadásáért. Sokan beáldozták már a valóságot azért, hogy több hívük legyen.

Az emberek ugyanis szeretik az egyszerűséget. Először is azért, mert azt könnyű felfogni. Már emiatt sokan inkább megelégszenek féligazságokkal vagy még annyival se. Másrészt, akik beszélnek hozzájuk, sokan ködösítenek, meg köntörfalaznak, és emiatt joggal lehet gyanús, ami elsőre nem világos. De. Azért nem minden manipuláció, ami nem szög egyszerű. A valóság meg az élet sem az, és ha én nem egyszerűsítem túl a dolgokat, az nem azért van, mert el akarok rejteni valamit. Azért van, hogy segítsek nektek belátni a felszín alá. Ez másképp nem megy. Már ha akartok belátni oda.

Túl sok a féligazság és az egyszerű hazugság a világban, ami nagyrészt ettől olyan, amilyen. Én ezzel a nem túlegyszerűsített, de a lehető legérthetőbben megfogalmazott próbálkozással, a lehetőségét szeretném megteremteni, hogy jobb legyen.

● Igaziság

Manapság egyre nehezebb megmondani, hogy mit csinált ember és mit a gép. A gépi dolgok is tudnak hasznosak meg jók is lenni – de sosem tudni, hogy mikor hibádznak, nincs meg bennük a műgond, valakinek a törekvése arra, hogy valami igazán jót alkosson, sterilek és fantáziátlanok: gépiek. Az emberi se tökéletes, nyilván – de valaki törekszik rá, belerakja a lelkét és a fantáziáját, tökéletesítgeti, ahogy csak lehet, felelősséget vállal utána: emberi. Meg ez a folytonos bizonytalanság és gyanakvás, hogy mi igazi és mi nem…

Nálam a könyvet meg a hírlevelet is, teljes egészében és garantáltan ember írja, én magam. (A Facebook-on előfordul, hogy posztolok jóféle AI-os tartalmakat, de azt mindig jelzem.)

Az igaziság másik jelentése, hogy ez egy igaz próbálkozás, nincsenek mögöttes szándékai, nem akar eladni, nem akar uralkodni. Azt akarja, amit mond: egy kis rendet rakni a zűrzavarban, ezáltal jobbá tenni a világot és az emberi életeket.

● A hírlevél és a könyv

A hírlevélben tehát többnyire közéletről, közügyekről, politikáról, gazdaságról fogok értekezni, a hazai és nemzetközi helyzetről, aktuális trendekről, olyasmikről, amik mindenkit érintenek, és amiben jó volna, ha minél többen tisztán látnánk. (Néha elő szoktam venni filozofikusabb témákat is.) Igyekszem ezt is higgadtan és kiegyensúlyozottan tenni.

Sokan értekeznek effélékről, de hogy ez miért más: a fentieken kívül még azért is, mert én nem a levegőbe beszélek. E mögött ott van a könyv, meg az alapos átgondolása annak, hogy mi hogy van, és hogy működik. S bár a könyv a fő művem, mégsem azt rakom az előtérbe, ahhoz ugyanis több idő és odafigyelés kell, lévén minden fontosat igyekszek összegyűjteni benne. Aki viszont úgy dönt, hogy érdekli, az megkaphatja belőle azt a komplett, módszeres és amennyire csak tőlem telik, objektív világképet, amelyre a hírlevélben közölt elemzéseim is épülnek. A kéziratot megtaláljátok itt a honlapon („Témák” link, itt fent a bal oldalon), és egy részletes bemutatást is. („Mi az, hogy Egyvilág?” link.) Amennyire tudom, ilyen eddig nem volt, és nagyon hasznos lehet majd.

A könyvet még mindig írom, és részenként publikálom. A hírlevélben arról is értesíteni foglak benneteket, amikor kijön egy újabb rész. Egy hosszabb kihagyás után, most is elkészült egy, lásd itt alább.

Emlékeztek még, hogy mindig hozzá lehet szólni azokhoz, amiket írok? Ez a könyvre is áll, és különösen, ami majd itt az ember életét illeti: nekem csak egy van, ti sokkal többet láttatok. Gyertek, szedjük össze együtt, ami hasznára válhat az embernek, mondjátok meg, ha valamit másképp láttok, ha valami kimaradt. Ezt többféle módon is megtehetitek, írhattok emailt, illetve minden részhez tartozik egy kérdőív és egy fórum is, melyeket szintén a Témák lapon találhattok meg.

● Régimódiság

Ez az egész meglehetősen régimódi, szembe megy a korszellemmel:

   ○ A könyv

Ami egy könyv, szemben a manapság divatos, látványra épülő tartalmakkal.

   ○ Puritán kinézet

A könyvé is meg a hírlevélé is: szöveg van bennük, minden különösebb cicomázás nélkül. Egyrészt, mert energiám sincs dekorálni, másrészt jól tükrözi a tartalom sallangmentességét is.

   ○ Szenzációmentesség

A szenzáció, a botrány, a felháborító dolgok bevált praktikák a figyelemfelkeltésre. Okosabb viszont nem lesz tőlük az ember, főleg, hogy a felük sem igaz. Amit itt találtok, az lehet, hogy kevésbé hoz izgalomba – viszont tartalmas és igaz. Hátha van még más is, aki megcsömörlött már a sok gagyitól.

   ○ Széleskörű felvilágosítás

Nagy divat sose volt okítani a népet, minél egyszerűbbek ugyanis az emberek, annál könnyebben irányíthatóak, úgy a politika, mint az üzlet által, akiknek az kell, hogy megvegyétek, amit mutatnak, arra szavazzatok, akit mondanak. Újabban, az egyre erősebb specializáció, a fogyasztói társadalom anyagi fókusza, no meg a mindent elárasztó felszínes szórakoztatás is ellene hat a széleskörű, lényeglátó műveltségnek.

A világnak nem érző, értékes, gondolkodó emberek kellenek, hanem eldobható, kiszámítható, gombnyomásra működő automaták. Én ezzel szembe megyek. Aki akar, velem tarthat.

* * *

És akinek még ezek után is vannak kétségei – nos, azt meg tudom érteni. Tele van ez a világ sarlatánokkal és manipulátorokkal, nem véletlenül gyanús minden mindenkinek. De azért nem feltétlen mindenki az, ha nem is egyszerű kiválasztani az igazakat. Nyilván azt senkitől nem fogjátok hallani, hogy ő nem az igazat mondja, mindenkiről magatoknak kell eldöntenetek, hogy mennyire bíztok a szavában. Amiket velem kapcsolatban figyelembe vehettek, azok az alapjaim, aztán amiket eddig produkáltam, és a nyitottságom, ahogy kimondottan kérem a véleményeket minden megnyilvánulásomhoz. Mindent megtaláltok itt a honlapon, illetve a többi platformjaimon, s ha követtek valamennyire, remélhetőleg elnyerem majd a bizalmatokat.

Hadd ajánljak most csak egyet e platformok közül, a már több mint 5000 főt számláló Facabook-csoportunkat, ahol mindig könnyebben fogyasztható, mégis értelmes posztokat találtok.

Ehhez a szekcióhoz ezen a linken szólhattok hozzá.

EV (= Egyvilág)

Mellesleg, itt egy új rész a könyvből: „A világ és az ember egysége és az elme egysége” címmel. Arról szól, hogy jó volna bizonyos harmóniában élnünk a világgal és a többi érző lénnyel:

● A világ és az ember egysége

   ○ A világ nem csak a miénk, most élő embereké.

   ○ Kicsinységünk és függő helyzetünk

   ○ A jövő generációi és a többi érző lény érdekeinek tiszteletben tartása

   ○ Jó gazda módjára bánni a természettel

● Az elme egysége

   ○ Felismerni az érző lényt az állatokban, és valamennyire tekintettel lenni rájuk

   ○ Az emberi forma és az emberszámba vétel. Hogy jelenleg azokat vagyunk hajlamosak elismerni velünk egyenrangúnak, akik embernek néznek ki. Az ezen való túllépés, az öntudatra alapozni ezt.

   ○ Az öntudattal bírók különbségei és egylényegűsége

Igen, ez kicsit elvont, illetve amolyan értelmiségi érzelgősségnek hathat. Ha azonban nem visszük túlzásba, és hajlandóak vagyunk belegondolni, egy fenntarthatóbb világ, benne kevesebb szenvedéssel, az azért nem volna rossz, ugye.

Ez a mostani rész az Egység témakör egyik darabja egyébként, mely, annak többi témája is, tükrözi az egész könyv szellemiségét, az emberek, a tudás teljesebbé, kerekebbé tételét. (Ahogy a könyv címe is: „Egyvilág”.)

Vangelis – Intergalactic Radio Station

Amiga – Alien Breed I